Imádok tömegközlekedni. Szerintem ennél jobb helyet arra, hogy csendesen, a háttérbe vonulva megfigyelhesd az embereket, keresve sem találhatnál. Megtalálható egy tömött buszon/villamoson minden. Az elit rétegtől a hajléktalanig, a házsártos nyugdíjastól a bömbölő csecsemőig, a centivastag fuxos merci emblémás merci tetoválásos mercikig, mindenki. Általában mindig be van dugva a fülem fülhallgatóval, ha hallgatok benne valamit, ha nem. Épp ezért nyugodtan, gátlástalanul hallgatózhatok. Bár néha még hallani sem kell. A tekintetek, a gesztikulációk, a testtartás két ember között, míg beszélgetnek, és a megrémült arckifejezések, amikor "...napotkívánokjegyeketbérleteket..." jelszóval-mondattal felszáll pár dementor az utastérbe. Egy szociológia szakos hallgató szerintem ugyanilyen élvezettel utazhat egy Miskolc-Balaton szakaszon MÁV-al, másodosztály nemdohányzón. 

Pár napja történt, amikor még a hirtelen jött forróság honolt végig a délutáni városi sétálóutcán, amikor a lehető legkevesebb, és legszükségszerűbb ruhadarabokat húztuk magunkra, hogy kibírjuk a nagyságos nap (átmérője: 4,373·10⁶  km) áldásos sugarait, a napi munka végeztével igyekszek Asszonysághoz. 16:07, amikor az utolsó erőteljes sugarakat veti (megközelíti a 300 000 km/s sebességet) a földre, ezzel is izzó poklot varázsolva a városi közlekedés villamosaiból. Egy aránylag üres szerelvényre szállok, elhelyezkedek a legjobb helyre, ahová egy ilyen munkanap után az ember helyezkedhet. A két szerelvény közti csiklóba csuklóba. Fülembe most ténylegesen szólt a zene, eléggé lefárasztott a forróság, nincs kedvem most az általános iskolából hazafelé igyekvő alsó tagozatos suhancokat hallgatni. Néhány megálló után felszáll egy igen kis helyes, csinos teremtés (Igen, Nő-Lány-Nőstény). Visszafogott, ám mégis kellően szexi nyári ruhában. Hivatali, de a viselt kiegészítőkkel jócskán ízlésesen tompított a hivatalos szigorú megjelenésen. Neki is nehéz napja lehetett, igen csak fáradt, nyúzott volt az arca, de még így is messzire sugárzott róla, hogy igen. Ő valódi nő. Én egy olyan 22-26 közé saccoltam, korban. Már az is tele van nőiességgel, ahogy feljebb nyomja azt a 8 éves kölyköt, aki nem veszi le a hátitáskáját, és ezzel sok használható területet vesz el azoktól, akik a lépcsőre szorultak. Tehát ez a Nő, akiről csak úgy süt, hogy Nő (és most nem csak a külső jegyek miatt mondom ezt, pedig jócskán el volt látva azokkal. Ott volt kerek, ahol kell.) Áll ott az alsó lépcsőn, és ahogy észrevettem, megpillantott valakit. Valakit... aki eddig még észre sem vette...

 És igen... Most vettem észre a FÉRFI! aki bambán bámul kifelé az ablakon, hosszú hajjal, fülhallgatóval, enyhe sörhassal. A következő megállónál lePAUSEolom az iPodot, hogy halljam mit hallgat a Férfink... Valami zúzós metált. Hmmm. Fémzene, ez teljesen macsós. Mindeközben a főhősNŐnk folyamatosan bámulja a bamba arckifejezéssel bámuló Pasit. Hoppp, hoppp hopp, most hátulról meglökte valaki, és most találkozott a tekintetük. És IGEN! Látszik a NŐ szemén, hogy elérte amit akart, felkeltette a pasi figyelmét. Elindul a szemezgetés... A pasi is elmosolyodik, a Nőci erre még jobban mosolyog. Egy pár megálló után már úgy néz ki a Nőci, mint aki egy Louis Vuitton táskát talált épp a villamoson. De nem. Szimplán azért mosolyog ennyire, és azért ennyire boldog, mert talán megtalálta álmai pasiját. Ez látszik a szemén. Csillog. És látni benne a tüzet. (-Én: Bocsi kislány, lenne egy kis tüzed?) És mit tesz főhősünk? A PASI??? csupa nagy betűvel? Semmit... csak áll, és hallgatja az istenverte Metallica-t! (felismertem, igen) és mosolyog, mint egy bohóc. Míg a Nő arcán a tüzet, a boldogságot, a sikert lehetett látni, addig a pasi, (vagy hívjuk PuhaPöcs-nek?) egyre jobban egy gejl mosolyba kezd átmenni az arca, mint egy bohóc. Mint egy bohóc a cirkuszban. Megvan a látvány? Nagy piros cipő, piros krumpliorr, felmaszkírozott idétlen mosoly. ami már ijesztő. 

 Folyamatosan küldi a Nőci a jeleket, hogy okés lenne nála, nem csak egy pár megállóra. De nincs semmi, nem lép. Vár... Mire vár??? ISTENEM menj már... Gyerünk, elő az elemi ösztönökkel Pasikám, be a hasat, ki a mellet... na jó, inkább ne, DE GYERÜNK, CSINÁLD MÁR!!! menjél és told le neki a számodat, vagy nem is, kísérd haza és told le neki, de ne a számodat. Jajj, és jelez a kis hölgy. Tehát leszáll, nemsokára leszáll, egy perc, és mindennek vége, hé pajtás, aki vacillál maszturbál... CSINÁLD MÁR HOGY NE CSINÁLD!!! :) ha te nem csinálod, majd csinálja neki más, aki tényleg Pasi, aki tényleg Férfi... Utolsó másodpercek hékás... 5-4-3 és már megállt a villamos, 1-0 és elindult. Ennyi volt. újra bambán bámul a FÉRFI, az ösztönlény, a nagy Vadász... A PuhaPöcs. A főtéren kiürül a villamos. nagyobb légteret kapunk, ahogy főhősünk is. Eloszlik a tömeg, és mindenki megy a maga kis útjára, ki a boltba rohan, ki a szomszédos buszmegállókba. Főhősünk, az üvegkalitka adta védelemtől felbátorodva, keresni kezdi a hölgyikét. Mint valami titkos ügynök, úgy forgatja a fejét jobbra-balra, de sehol sem látja a Kislányt (akarom mondani NŐT). A villamos megindul, és előtűnik a holttérből az egyik buszmegállóban. Ő. Tekintetével ő is a Pasikát keresi. És igen, megint összeakad a tekintetük. Bár most a Nő tekintete nem boldog, hisz látszik rajta, hogy egy újabb csalódás, egy újabb magányos este következik, egyedül. És hirtelen az arckifejezése átváltozik... Gyűlölet? Harag? Méreg? ... Én csak egy mondatot tudtam leolvasni az arcáról: DÖGÖLJ MEG PUHAPÖCS!!!